Előjegyzés
Bor Outlet
Utolsó palackok
Magyar borok
Külföldi borok
Kiegészítők

Szenvedély, elhivatottság, alázat - Portré Bacsó Andrásról

Új színfolt Tokaj-Hegyalján a Mariasy birtok, mely hivatalos bemutatására tavaly október végén került sor. Sokunk nagy meglepetésére a birtok arca és borásza a borvidék egyik legendája, Bacsó András lett.

Az, hogy valaki “A Bacsóhoz” jön borkóstolásra, és egy pohár jó bor mellett egy élő legendával beszélgethet, önmagában is hatalmas élmény, kuriózum…

Lehet, de én már elértem egy bizonyos kort, s éppen ezért szeretném, hogy itt generációk munkája épüljön egymásra és kristályosodjon ki. Van egy képem, amin a birtokon a görgeteg köveknél ott állok én, ősz hajjal, ott a közép-generáció képviselője, akinek éltető keze működteti a birtokot és értéket teremt a Mariasy borászatban, és ott állnak azok a fiatalok, akik majd tovább fogják vinni a Mariasy szemléletet. Csak így lehet hosszú távon működni, értékteremtésben gondolkodni.

Egy gazdag, sikeres karrier áll Ön mögött, mi lehet még motiváció?

A pályám kezdetén több, mit 10 évig dolgoztam a Tokaji Állami Gazdaságban, így az életutam nemcsak az Oremushoz köthető. Örülök, hogy azt sikeresen elindítottuk, és át tudtam adni egy fiatal generációnak. Egy szőlőbirtok 150 év után lesz igazán birtok, így nekik is van bőven munkájuk. Azonban bárhol is dolgoztam, mindig vágytam arra, hogy közvetlen kapcsolatom legyen a szőlővel, érdekelt a kézműves borászkodás. 1990-ben vettem egy kis szőlőt a Kincsem dűlőben. Nagyon motiváló, hogy aktívan benne vagyok, hajtást válogatok, befűzéseket csinálok, gondolkodom a minél optimálisabb növényvédelmen, tudom, melyik az a szőlő, amiből már augusztusban tudok hazavinni egy kis kosárban pár fürtöt a gyerekeknek. Részt veszek a szüretben, a borkészítésben és mikor az elkészült bort felbontom és azzal örömet szerzek valakinek, az hihetetlen élmény! Ez egy nagyon magasztos munka.

Mennyire kihívás?

Inkább arról van szó, hogy az életkorral az ember meglátja a puritán dolog szépségét. A szépséget a metszésben, miközben elbeszélget a tőkékkel. Meglátja a szépségét még a kapálásnak is. Aztán egyszer csak jött ez a lehetőség, amiben azt kereshetem, hogyan lehet megfrissülni újra, ebben a szakmai örömben. Az örömben, amit a szőlő, a bor, az ehhez kapcsolódó étkezés és barátkozás, valamint kommunikáció nyújt. Mert a borász szakmában az a szép, hogy összekötünk egy növénykultúrát egy olyan termékkel, ami nagyon magasztos, tele életörömmel, filozófiával, gondolatisággal, és mindezt csokorba kötve idetesszük az asztalra, megosztjuk egymással.

Ezért is gondoltam úgy, hogy ha az egészségem megengedi, akkor társulok olyan működtető, éltető kezekhez, akiken keresztül egy újabb kihívásnak felelhetek meg. A Mariasy ilyen, hiszen újabb birtok indul el az életúton, ami a Tokaji borvidék történetének része. A tokaji birtokok, szőlőkultúra és eszmeiség történetéhez kapcsolódik, mely eszmeiség valahol Ambrózy Ágoston megközelítésénél kezdődik. De próbálunk visszanyúlni Szepsy Laczkó Máté református puritánságához is, akárcsak a katolikusok missziójához. Emellett említhetem azt a gyógyszerész és orvos-társadalmat is, aki segített kifinomítani a Tokaji aszúbor készítést.

A tulajdonos is orvos…

Igen, aki dinamikus, tele van lelkülettel és energiával, míg a birtok harmadik keze egy olyan személyé, aki egész életében értéket teremtett. Minden adott tehát ahhoz, hogy valami nagyszerűt hozzunk létre. Az egész lényegét talán egyetlen szóban fogalmaznám meg: öröm. Hiszen öröm a szőlővel való foglalkozás, öröm a borral való foglalkozás és ami nagyon magasztos az egészben, öröm mindezek prezentálása, kommunikálása. Ezért is nagyon jó, hogy most elindult Tokaj-Hegyalján egy új oktatási rendszer, amelyben talán még mélyebben tudjuk majd ezt a tudást átadni. 

Sokan panaszkodnak, hogy az édes borok fogyasztása visszaesett egy tévesen vett egészségtudatosságra való hivatkozás miatt. Hogy lehet az aszút visszatenni arra a polcra, amit megérdemel?

Mindig vitatkozom ezzel az elmélettel. Azokban az országokban, ahol a gasztro-kultúra magas szinten van, a nemes édesborok fogyasztásának is van hagyománya. Ha van a világon egy jó étterem, az nem engedheti meg magának, hogy ne tartson aszút. Itthon még van mit csiszolni ezen a szemléleten. A megoldást a folyamatos kommunikációban látom. Az elmúlt 30 évben azt hittük, ha egy birtok élén van egy jó borász, az eladja a bort. Nem! Ahhoz kell a jó szakújságíró, a jó író, a jó filozófus, a jó sommelier, a jó kóstoló és az étteremtulajdonos munkája is, mindazokéval együtt, akik képesek az üzenetet eljuttatni az emberekhez. Mindenekelőtt pedig a jó tanár. Legyen szó egyetemről, középiskoláról vagy esetleg már óvodáról! A franciáknál már egészen pici korban kezdődik a gasztronómiai jellegű oktatás, és a gyerekek otthon is azt látják, hogy a kulturált borfogyasztás öröm. 

Ha kinyitunk egy aszút, és mellé teszünk egy szelet sárgadinnyét vagy szárított sonkát, az mind öröm. Ha idelátogatva, kóstolás után egyetlen palackkal is vásárol valaki, már elindult egy úton. Számomra a legnagyobb eredmény, ha valaki megkóstolva az aszúnkat azt mondja, “Jé, ez nem is olyan nagyon édes! Milyen finom!”

Márai szerint a borról, leghelyesebb egy pohár bor mellett beszélni…

Fontosnak tartom azt a fajta kommunikációt, mikor csak leülünk és beszélgetünk a borról. Ha jól és megfelelő módszerekkel tálaljuk, azzal jelentős változásokat érthetünk el. Szerencsére a baráti beszélgetéseknek ma már a fiatalok körében is gyakori témája a bor, a borvidék. Fontos, hogy eljussunk hozzájuk, az általuk használt csatornák segítségével. Lényeges, hogy ebben a generációk együtt tudjanak működni, hiszen ez egy nagy, közös játék, mely végeredménye az öröm. Az életünk szebb lesz tőle, az általa köttetett barátságok révén pedig intellektuálisabb, gazdagabb életet élünk meg.

Mintha valami elindult volna borvidéken. Hogy látja a jövőjét?

Tokaj-Hegyalja jövője évszázadok óta nagy kérdés. A kelet-magyarországi, szegényebb régió nevezetessége, és az ezzel a ténnyel járó pozitív és negatív jelenségek közötti őrlődés jellemzi. Az itt élő ember számára meghatározó a régió természeti szépsége. Ezt a szépséget tudatosítani kell, és mindent elkövetni, hogy a fiatalok itt maradjanak, vagy aki elment, visszajöjjön, a máshol szerzett tapasztalatait, tudását visszahozva. Egy nagyon élhető, csodaszép vidék, természeti szépségei pedig arra predesztinálják, hogy az ember jól érezze magát itt. Legyen bármilyen nehézség vagy akadály, csak előre mehet, előre kell, hogy menjen.

Ha nem lehetne borász, mi lett volna?

Talán pap - eredetileg az szerettem volna lenni. De talán az édesapám mesterségét is szívesen vinném tovább. Ő famegmunkálással foglalkozott. A gyermekkori élmények meghatározóak, és én azóta is vonzódom a fához, annak illatához. A borászkodás véletlenszerű választás volt.

Monoki vagyok és a Kertészeti Egyetem elvégzése után nem az volt a tervem, hogy visszatérjek. Mivel akkoriban nem volt könnyű Budapesten maradni, az élet mégis úgy hozta, hogy visszajöttem. Nagyon sok embernek vagyok hálás azért, hogy akkor a borkombinátban fogadtak, befogadtak. Sok feladatot kaptam már fiatalon is. Azért pedig külön hálás vagyok, hogy a gimnáziumban és egyetemen is nagyon jó tanáraim voltak, akik nyitottak voltak a nyugat intellektuális élete irányában, és ez nagy hatással volt rám - vívódó, gondolkodó emberré váltam. Nagyon meghatározónak tartom a tanárok általi determináltságot. A szülői paraszti identitás és indíttatás, a tanárok általi szemléletformálás késztetett arra, hogy maradjak. Érdekes módon csak az egyetemről visszakerülve éreztem meg azt, hogy a vidéki életben sokkal több szépség van, mint a kicsit elidegenült nagyvárosi életformában. Mindezt végig gondolva, talán nincs is más válasz a kérdésre, mi más lennék: földműves.

Ha itthon nem lehetne borász, Ön, aki jól ismeri a világ borait, hol lenne szívesen az?

Nagyon nehéz kérdés, hiszen olyan sok kultúra létezik.  Nagyon szimpatikus a lengyel és az északi kultúra, de a mediterrán életstílus is. Mégis úgy vélem, itt a legjobb, Közép-Európában, ahol hihetetlen mozgás, keringés, dinamizmus van és a különböző kultúrák találkoznak. Ez emberi lélekben és klimatikus vonatkozásban is igaz. Szeretem az ellentéteket. A hideg telet és a nyári meleget, a napsugarat ugyanúgy, mint a nyári eső hangját. Mindezt csak itt élhetjük meg, kelet és nyugat találkozásánál. Fantasztikus helyen vagyunk, hiszen Tokaj-Hegyalja valahol pont Európa közepén van. Ezért is vélem úgy, hogy a régiónak nagyon jó lehetőségei vannak.

Az kézzelfogható, hogy minden, ami a borral kapcsolatos, mint a szőlő, borászat, filozófia, mély szenvedélye. Van más is? Létezik másik éne?

Nem nagyon, a borászkodás teljesen kitölti az életem. Szeretek olvasni és utazni, de erre nem igazán jut idő, hiszen a szőlő nem engedi meg. Egy bizonyos életút után az ember rájön, hogy elég szűk mezsgyén mozgunk, de azt is felismeri, hogy az élet lehet nagyon gazdag ebben a szűkebb környezetben is. Ezt viszont csak úgy tudjuk igazán értékelni, ha időnként kitekintünk, illetve kialakul a képességünk a szépségnek és jóságnak megélésére és megismerésére. A zempléni hegyek, árterek csodáit jobban megismerve, én már nem is nagyon vágyódom máshova. 


- Vissza -
   
Az áraink az áfát tartalmazzák és forintban értendők.
© Minden jog fenntartva - Chip-Art Bt.