Olasz borok - Ezekkel az ételekkel a legtökéletesebbek
Egyetlen országnak sincs annyi őshonos szőlőfajtája, mint Olaszországnak, mely így rendkívül változatos borstílusokkal rendelkezik. Emellett a bortermelés és a regionális olasz ételek közötti kapcsolat számtalan generáción át tökéletesedett. Így minden borstílushoz adott a legtökéletesebben illő fogás.
Észak-Olaszország
Piemont híres a szarvasgombáról, mely ősszel kötelezően ott van minden étlapon, és legnevesebb vörösborai - a Barolo és a Barbaresco - az életkor előrehaladtával hasonló földes jegyeket fejlesztenek ki, ha kivárjuk az ehhez szükséges időt.
Az északi sáv keleti végén Veneto tartomány a borstílusok széles választékával büszkélkedhet, a tiszta és ropogós Soave-tól, a Proseccón át a Valpolicelláig. Ez utóbbi meglehetősen egyedülálló abban a tekintetben, hogy három kulcsfontosságú stílusa van:
- az egyik a könnyű és élénk savakkal teli vörösbor,
- a másik a szárított szőlőből készült Amarone,
- és valahol a kettő között a Ripasso.
Az Amarone teste és édessége elképesztően jól passzol a helyi kemény sajtokhoz, nem utolsósorban a Parmigiano Reggiano-hoz.
Kicsit délebbre található Emilia-Romagna, Olaszország kulináris központja és a balzsamecet otthona - Modena. Az egyik legismertebb bora a Lambrusco. Bár néhányunknak sajnálatos emlékei vannak a régi olcsó édes változatról, ma már komoly minőségben is kapható. A változó pezsgésű és édességű vörösek balzsamos aromákat mutatnak, tökéletesen illeszkedve sok helyi ételhez, amelyeknél a balzsamecet az ételkészítés elengedhetetlen kelléke.
Közép-Olaszország
Toszkána jó okkal vonzza a tömegeket. A gyönyörű dombok, vonzó építészet, remek ételek és borok hazája. A Sangiovese a régió kiemelt szőlőfajtája, nem utolsósorban a Chianti Sangiovese. Ízében élénk cseresznye és ibolya fiatalkorában, húsos és bőrös jellegű az életkor előrehaladtával. Tökéletes párosítás a Bistecca alla Fiorentina mellé, mely a helyi vastag T-bone steak, forró parázson elkészítve. A Sangiovese természetes savtartalma remekül illik a hús zsírjához.
A Nápolytól délre fekvő Campania-nak is nagyon érdekes fajtái vannak. A Falanghina fehér szőlő, kerek és testes, csonthéjas aromájú, de a vulkanikus talajnak köszönhetően ásványosan friss. Kitűnő a mozzarellával, mely egy kis krémes ízt ad a salátához, melyekhez a Falanghina illik.
Dél-Olaszország
A pugliai Negroamaro strukturált vörös borokat ad, szilárd tanninokkal, ugyanakkor élénk savassággal. Tökéletes bárányhoz, grillezett cukkinivel és padlizsánnal, ahol a szenes ízek a szépen kiegészítik a Negroamaro természetes füstösségét.
Olaszország legdélebbi része, Szicília szigete saját stílust képvisel ételeivel és boraival. Az Arancini, Palermo híres snackje sokféle töltelékkel létezik, emellett híres a sós tengeri sün, amely elképesztően jól passzol a tengerparti szőlőültetvények hasonló sós Grillójához.
Az olasz félsziget csizma „lábujján” fekszik a hegyvidéki Calabria régió, mely szőlőtermesztésében két szőlőfajta dominál, a vörös Gaglioppo és a Greco Bianco. A régió bortermelésének több mint 90% -a vörösbor, ennek nagy részét Gaglioppo-ból készítik. Remekül illik a fokhagymával, olajjal és chilivel készült mediterrán ételekhez és a paradicsomszószos tésztákhoz, pizzákhoz.
A Greco Campania legrégebbi fehérszőlő-fajtája. Frissítő, természetes savakban gazdag bort ad, amelyet fiatalon kell fogyasztani. Mandulás és enyhén körtés jegyekkel rendelkeznek. Bár történelmileg édes bor, manapság szinte mindig teljesen száraz bort készítenek belőle, mely remek a tenger gyümölcseivel vagy salátával.
Ezek a cikkek is érdekelhetik:
