Amit az Amarone-ról tudni érdemes
Az Amarone della Valpolicella az egyik legismertebb név az olasz borok között, Olaszország legrangosabb és legértékesebb testes, száraz vörösbora, mely hosszú érlelési potenciállal rendelkezik.
Összefoglaltuk, mit érdemes tudni róla.
Az Amarone története
Úgy gondolják, hogy Amarone története egészen az ókori Rómáig nyúlik vissza. Az Amarone tökéletesen illett a rómaiak erős alkoholtartalmú borokat kedvelő ízléséhez. A legenda szerint keletkezése egy “hiba” eredménye, amikor a borász túl sokáig hagyta erjedni a Recioto bort, az feldolgozta az összes természetes cukrot, így egy kissé magas alkoholtartalmú, de összetett száraz bor keletkezett.
Az Amarone szülőhelye, Veneto adja a legtöbb bort Olaszországban. A régióban átlagosan 10 millió hektoliter bor készül évente. Az Amarone minőségét garantálja, hogy 2011-től a DOCG minősítésű borok közé tartozik, amely a borminőség legmagasabb kategóriája Olaszországban. Ez azt jelenti, hogy a bor termelését szigorúan ellenőrzik és szabályozzák, biztosítva, hogy csak a legjobb minőségű szőlőből készült, minőségi bor kerüljön a palackba.
Az Amarone csak bizonyos engedélyezett szőlőfajtákat tartalmazhat. A leggyakrabban használtak ezek közül a corvina, corvinone és rondinella, illetve az oseleta és a molinara. E szőlők borrá alakításához az Amarone termelői az „appassimento” néven ismert eljárást alkalmazzák. A borászok három-négy hónapig szárítják a szőlőt, lassan préselik, majd szárazra erjesztik. Ezt követően 2-5 évig hordóban érlelik a bort.
Az apassimento eljárás
Az Amarone lényegében mazsolából készül! A betakarítást követően a szőlőt speciális helyiségekben hagyják száradni, amíg el nem veszíti a víztartalma legalább 30%-át. Ennek hatására a bor jellegzetes, mazsolás ízjegyekkel bír, illetve a cukrok is koncentrálódnak a megmaradt folyadékban, ami végső soron a védjegynek számító magas alkoholszintet eredményezi. Ez a koncentráció egyébként kivételesen hosszú - 30 és 50 nap közötti - erjedési időszakot jelent (a legtöbb borerjesztés körülbelül két-három hetet vesz igénybe).
Hagyományosan a szőlőfürtöket fejjel lefelé lógatták az istálló mennyezetéről, míg a modernebb borkészítési módszer szerint a fürtöket szalmából vagy bambuszból készült szőnyegekre fektetik, hogy a padláson vagy speciálisan kialakított száraz tárolóhelyiségben száradjon. A romlás vagy a rothadás elkerülése érdekében kulcsfontosságú a szellőzés, ezért ma már ezek a szárító helyiségek gyakran szellőztető berendezéssel vannak felszerelve.
Jellemzője:
Az Amarone borok gazdagok, lendületesek, testesek és erőteljesek. Ez az elhúzódó szárítási, erjesztési és érlelési folyamatnak köszönhető, mely „töményebb” ízt ad a bornak. Bőséges vörös és fekete cseresznye ízei szinte robbannak a szájban, amit kávés és csokoládé jegyek kísérnek. Az Amarone név jelentése „a nagy keserű”, és a kész bor intenzív tanninos-alkoholos szerkezetére, jellegzetes keserédes ízvilágára utal. Ezzel együtt figyelemre méltó finomság és elegancia jellemzi, az életkor előrehaladtával pedig dohányos, párolt gyümölcsös ízjegyek jellemzik – és mindig telt, gazdag borokat ad. Magas alkoholtartalommal rendelkezik, mely rendszeresen meghaladja a 15%-ot.
Milyen ételekkel?
Az Amarone elég dekadens ahhoz, hogy esténként magában kortyolgassuk, de kitűnő a gazdag és kiadós ételek kísérőjeként is. Kiváló a vörös- és vadhúsok mellé, pörkölthöz, érett sajtokhoz (parmezán, gorgonzola) vagy fekete és keserédes csokoládékhoz. Más szóval, ez a bor tökéletes egy „randi vacsorához”. Vegetáriánusok próbálják karakteresebb gombás ételekkel.
Ezek a cikkek is érdekelhetik:
Olasz borok - Ezekkel az ételekkel a legtökéletesebbek
Mi a különbség a Prosecco Rosé és a rosé pezsgő között?
